Zsinagóga - Ma Rétköz Múzeum

 

 

A zsinagóga méretének és formájának nincsenek rögzített szabályai, általában a Jeruzsálem felé tájolás jelenti a kötöttséget. Az épület belső terének elrendezésében is két főbb elv, a hagyományos és a modern irányzat különíthető el. Az 1796-ban alakult hitközség 1801-ben zsinagógát épített. A régi zsinagóga kicsinek bizonyult, ezért újat építettek ennek az átadását 1901-es év végi, 1902-es év eleji időpontját valószínűsíthetjük. A falak vörös téglából húzattak fel, s említést érdemelnek még a szép, nagy színes ablakok. Maga a zsinagóga két fő részből áll. Az egyik az előcsarnok, melynek bejárata közelében helyezték el a rituális kézmosót (kijor), ezt a falfülkébe szerelt díszes márványtálat. A másik az úgynevezett zsinagógai tér, ennek legfontosabb része a belső keleti fal (mizrah) és az előtte álló terület. Itt volt a tóratekercsek őrzésére szolgáló, falfülkébe beépített frigyszekrény. Amikor a kisvárdai zsinagógát múzeummá átalakították,a frigyszekrényt lebontották, a fülkét befalazták, a nevezett tóraszekrényt a szomszédos imaházban állították fel. Ma csupán az a díszes, vörös bársony tóratakaró mutatja annak egykori helyét. A hitközség a tagok létszámának fogyása következtében megvált zsinagógájától. A városi tanács 1975. november 14-én, 3,5 millió forintért megvette azt a hitközségtől múzeumi célokra, sőt a felújítás költségeit is magára vállalta. Az épület hasznosítására állítólag több elvetélt ötlet is született, pl: hangversenyterem, uszoda. 1983-ban a zsinagóga felújítása a befejezés stádiumába jutott, s a Rétköz Múzeum nyílt meg benne. A múzeumot október 26.-án ünnepélyes keretek között adták át. Az épület felújítását és átépítését Lombár Pál és Hegyi Mária tervei alapján hajtották végre. A díszes tóraszekrény kibontották a falból, és áthelyezték a zsinagógával szemben lévő imaházba. A megmaradt színes üvegdarabok alapján helyreállították az ablakokat, helyükön maradtak az öntöttvas oszlopok, melyek továbbra is tartják a fából épült karzatot. A zsinagóga eredeti berendezéséből, tárgyaiból, eszközeiből nem sok maradt. Az eredeti csillárok még megvoltak. Az éveken át beázott falfestmények többnyire tönkrementek, ezért le kellett azokat meszelni. A mennyezeten amennyire lehetett megőrizték a festést, s az az épület díszévé vált. A volt zsinagógában találhatók a világháborúk, valamint a holocaust áldozatainak héber- és magyar nyelvű emléktáblái, ezeket keresik fel a túlélők és a leszármazottak. Az épület 1990. február 27-én „műemléki jellegű építmény" lett, tekintettel annak építészeti, történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti és néprajzi szempontból is fontos védelmére. Idővel ez a kategória megszűnt, s ezért az egykori zsinagóga műemlék lett. Ebben az évben a múzeumban kierőszakolt módon lebontották a teremőri fülkét, melynek indítékai Kisvárda izraeli testvérvárosa delegációjának látogatása volt, és az az állítólagos megállapodás, hogy a zsinagóga előcsarnoka kegyeleti hely marad, s ott semmiféle oda nem illő dolgot elhelyezni nem szabad. 1990 őszén a köztemetőben, dr. Schőner Alfréd közreműködésével avatták fel azt az emlékhelyet, amelyikbe a zsidók mártírok emlékét megörökítő héber nyelvű márványtáblába is helyt kapott. A múzeummá lett az egykori zsinagógában több olyan időszaki kiállítás is volt már, mely zsidósághoz kötődött. Jelentős dátuma a kisvárdai zsidóság emlékének fenntartásáért tett lépéseknek 1999. Ekkor újabb kegyeleti helyekkel gyarapodott a település. A zsidóság elhurcolásának 55. éves évfordulója alkalmából, június 6-án ünnepséget rendeztek. Ez alkalomból kívülről felújították az imaház külsejét. Ekkor restaurálták a tóraszekrényt, és emlékfát is ültettek. 2000 júniusában és augusztusában sor került a volt zsinagóga tetőzetének teljes felújítására, ezzel a tető beázásai megszűntek. Helyreállították a korábbi beázások miatt erősen megrongálódott falazatot is. Mindezen munkálatokra a megye biztosította a kb. 13 millió forintos anyagi fedezetet. Van olyan építmény, amelyik funkciótlanul áll, ilyen az imaház.